Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket. :)
A rész zenéje: Justin Bieber - What Do You Mean? (Acoustic Version)
https://www.youtube.com/watch?v=DKbgMQOigGQ
Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sheera
Jelen pillanatban meg sem tudtam volna fogalmazni, hogy mit érzek pontosan a kialakult helyzetről és az elhangzott mondatról. Egyszerre voltam meglepett, aggódó és kíváncsi. Még soha nem kavargott bennem ennyi érzelem, főleg nem egyszerre, egy dologtól. Folyamatosan az ő arca és a padló között járattam a tekintetemet. Nem tudtam mit mondjak, fogalmam sem volt róla. Nem akartam megbántani őt azzal, hogy elutasítom kapásból, de igent sem akartam mondani elhamarkodottan, mert akkor magamat csaptam volna be, mert egyértelmű volt számomra, hogy nem tudnám őszintén megformálni azt az igent. Viszont valamit válaszolnom kellett, mert igencsak láttam Harry arcán azt, hogy lassan, de biztosan pánikba esik. Valószínűleg ő is rájött, hogy váratlanul ért ez a kérdés és feltehetőleg idő előtt. Nem gondoltam ezelőtt az összeköltözésre, de lényegében felkeltette az érdeklődésemet ez a lehetőség.
- Válaszolj kérlek, bármit, csak szólalj meg. - erősen rámarkolt a kezemre, amit az övében tartott percek óta.
- Ne haragudj, csak váratlanul ért a kérdésed. - erőltettem magamra, hogy mosollyal az arcomon tudjak neki válaszolni, reménykedve, hogy nem lesz túl művi a hatása.
- Semmi gond. Őszintén, magamat is megleptem azzal, hogy volt bátorságom megkérdezni tőled. - valóban láttam rajta, hogy nem volt betervezett ez a felajánlás.
- Harry én tényleg szeretlek, de egyenlőre nem tudok választ adni neked. Ehhez nekem kell egy kis idő, hogy nyugodtan áttudjam gondolni és megfelelő döntést tudjak hozni. - reménykedtem benne, hogy nem fog megsértődni rám.
- Persze, annyi időt kapsz, amennyire csak szükséged van.
- Köszönöm. - adtam egy gyors csókot az ajkaira.
- Viszont most már mennem kellene, nem vet rám jó fényt, hogy folyton elkések a munkából. - imádtam, ahogy szokásos nevetése felhangzott.
- Lehet, hogy a főnöknek nem kellene elkésni-e, ezzel én is egyetértek. - karoltam át a nyakát.
- Lehetséges. Te ma merre leszel?
- A többiekkel lesz próbám, délután pedig nálad. - válaszolom neki, nézve miként ragyog fel arca a válaszomat hallgatva.
- Ennek örülök. - hajol lejjebb. - Akkor várlak.
- Rendben.
***
Valahogy a mai próba nem ment zökkenőmentesen. Folyton elrontottuk a lépéseket, vagy nem volt meg a kombináció. Többször előfordult, hogy egyikünk elesett, vagy kiesett a ritmusból és ennek hatására az egész koreográfia szétesett. Mindenkin láttam, hogy nincsenek a helyzet magaslatán, nem voltak a toppon, ahogy ez alkalommal én sem. Az ő dekoncentráltságukról fogalmam sem volt, de az enyémmel teljesen tisztában voltam. A válasz egyetlen egy névben rejlett, Harry. Folyton azon kattogtam magamban, hogy mit tegyek a kialakult helyzettel? A választ még most sem találtam meg magamnak és egyre inkább attól tartottam, hogy nem is fogom a közeljövőben. Viszont tudtam, hogy ő záros határidőn belül tudni akarja a válaszomat. Sokkal nehezebb lesz ezt a döntést meghozni, mint azt elsőre gondoltam. Mert ez esetben nem arról van szó, hogy ott alszol-e nála az éjjel, vagy egy hétvégét együtt töltötök, vagy esetleg egy közös nyaralásra mentek, ami egy hétig is eltarthat kettesben. Ez annál sokkal nagyobb ismérvű volt, ennek már súlya volt, nem is akár mekkora. Az összeköltözés hatalmas mérföldkő egy kapcsolatban és nem tudtam, hogy készen állok-e erre, vagy egyáltalán a kapcsolatunk megérett-e egy ekkora és 180°-os változásra. Kezdtem kétségbe esni, ami nem volt jó jel, nagyon nem volt az.
- Figyeljetek, szerintem hagyjuk abba, mert ez ma nem fog összejönni. - állítottam le a zenét és a többiek felé fordultam, hogy rám figyeljenek.
- Egyetértek. - sétált mellém Louis és megértően a vállamra fektette egyik méretes tenyerét. Fogalma sem volt a hangulatom okáról, de mégis megértett és együtt érzett velem, mind mindig.
- Na mi a helyzet? - nézett fel rám Zayn, aki a tükör előtt ült és a lábait törökülésbe fektette.
- Hát eléggé sokkoltak a ma reggeli események, így ennek fényében egy percre sem tudok a lépésekre koncentrálni. - válaszoltam neki megvonva a vállaimat.
- Mi történt? - ez alkalommal Perrie szólalt meg, aki eléggé érdekesen tekintett rám és Zaynre. Valami azt súgja, hogy nincsen minden rendben közöttük.
- Harry reggel beközölte, hogy költözzek hozzá. - válaszoltam várva a többiek reakcióját.
- Hogy mi van? - kiáltott fel Lou elsőként. - Szó sem lehet róla. Erre még nem készültetek fel, alig pár hete békültél ki vele, élete legnagyobb baklövése után. Ezt Harry sem gondolhatja komolyan.
- Louis nyugodj meg, nem mondtam még neki semmi konkrétat, mert magam sem tudom, hogy mit tegyek. Pontosan azok a dolgok miatt, amiket most felsorakoztattál. - vicces volt látni, ahogy megkönnyebbülten kipréseli magából a felháborodás utolsó maradékait.
- Akkor legalább neked van egy kis eszed, ha már neki láthatólag elmentek otthonról. Esküszöm bolond, ha azt hiszi, hogy egy 'költözzünk össze ' benyögésével, majd minden dolgot helyre tud hozni. Ő sem gondolt bele, hogy mit mondott neked, nem lepődnék meg, ha most pánikolva a haját tépné. - erre mindenki egyöntetűen kifakadt. - Most miért röhögtök?
- Jól tudod, hogy mind vizuális típusok vagyunk, így elég jól kirajzolódott előttünk az imént elgondolt jeleneted. - világosítottam fel a vihogásunk okáról.
- Ti meg az átkozott képzelőerőtök.
- Oké, de elég legyen előlem, nektek mi a bajotok. - néztem a többiekre.
- Nekem a munkával van némi gondom, de megoldom. - természetes dolog volt, hogy Lou panaszolta el elsőre a nyomorát.
- Nem mondasz újat. - konkrétan fogalmam sem volt, hogy miért nem hagyja már ott azt a soviniszta céget, az arrogáns spinével, aki vezeti és aki nem mellesleg, oda meg vissza van Louisért.
- Mondtam már haver, hogy dugd meg végre és minden helyre jön. - Zayn ma sem hazudtolta meg önmagát.
- Szerintem a sex nem mindenre megoldás. - szóltam közbe.
- De az lehet. - vigyorgott rám, míg én Perriet néztem, akinek láthatóan egyáltalán nem tetszett a fiú beszólása.
- Jó mindegy, amúgy is mennem kellene már, ha oda akarok érni a klubba. - valahogy nem volt most kedvem bele menni ebbe a témába.
Mikor mindent összepakoltam épp láttam elmenni az ajtó előtt Perriet, aki az öltözőből sétált ki. Sietve utána indultam, mert tudtam, hogy neki is valami baja van, de nem akartam Zayn előtt rákérdezni.
- Perrie, várj egy kicsit. - kiabáltam el magam, mire megállt és felém fordította figyelmét. - Minden rendben?
- Igen, miért?
- Ne hazudj nekem, láttam rajtad egész nap, hogy valami nem kerek. Na, meséld el szépen. - fogtam meg a kezét és a fal mellett elhelyezett padra húztam.
- Elég hosszú történet, de a lényege talán az, hogy én és Zayn már nem vagyunk együtt és szerintem ez már a végleges szakítás, azok után, hogy múltkor kibékültünk, de semmi sem lett jobb, sőt. - észrevehető volt, hogy nagy erőfeszítésébe telik, hogy erős maradjon és ne sírja el magát. Valóban szerelmes volt Zaynbe, akit ez cseppet sem érdekelt, nyilván.
- Annyira sajnálom, pedig azt gondoltam, hogy minden tökéletes köztetek.
- Eleinte én is, annyira aranyos volt és folyton bizonygatta, hogy mennyire szeret és, hogy még sosem érezte ezt senki iránt, aztán egyszer csak megfordult benne minden és bunkózni kezdett, elhanyagolt és szinte levegőnek nézett. - tiszta sor volt számomra, hogy van valami ennek hátterében és ahogy én Zaynt ismerem, ennek egy másik nőhöz lehet köze.
- És mit mondott, mikor szakítottatok?
- Lényegében semmit. Annyit mondott, hogy neki ez nem megy tovább és inkább folytassuk külön.
- Meg sem magyarázta, hogy miért? - teljesen ki voltam akadva.
- Nem, abszolúte nem.
- Ne is törődj vele, majd találsz nála sokkal jobbat, nekem elhiheted. - reméltem, hogy nem fog sokáig miatta szomorkodni.
- Könnyű mondani Shee, ha valakit ennyire szeretsz.
- Tudom mire gondolsz.
A napom további része egészen zökkenőmentesen zajlott le, így különösebb fennakadás nélkül tudtunk dolgozni a táncosokkal a Hellben. Szerencsére mindenki emlékezett a koreográfiára, így a lépések átvételével nem kellett foglalkoznom, sokkal inkább az összhang tökéletesítésére mentem rá ez alkalommal. Szerettem volna, ha mindenki pont abban az időben hajtja végre az adott mozdulatokat, amitől az előadás kerek és egész lesz. A próba közepénél tűnt fel Harry, aki a színpaddal szemben ült az egyik középen elhelyezett asztallal, egy számomra ismeretlen férfival, akivel hevesen gesztikulálva beszélt, miközben mindketten minket figyeltek. Volt egy olyan sejtésem, hogy veszekednek valamin. A próba végén integetni kezdett nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Lassan oda sétáltam és megálltam közvetlen az asztaluk előtt.
- Remek volt. - szólalt meg az idegen, aki eközben tetőtől-talpig végig mért.
- Köszönöm. - erőltettem magamra mosolyt, miközben az előttem terpeszkedő egyén minden volt számomra, csak szimpatikus nem.
- Sheera ő itt, Mr. Wiliams. - mutatott be a férfinak Harry.
- Ó hagyjuk itt a formaságokat és a hivatalosságot, szólítson, csak Marknak. - nyújtotta felém a kezét, amit viszonoztam is, mert nem akartam bunkónak látszani.
- Örülök Mark. - viszont mikor kezet csókolt, azonnal elhúztam a kezemet a nem tetszésem okán.
- Számomra a megtiszteltetés.
- Ha megbocsájtasz Mark, nekem lenne némi megbeszélni valóm Sheerával, így magadra hagylak, élvezd az előadását.
- Persze, remélem még láthatom a színpadon Sheera. - megmertem volna esküdni, hogy rám kacsintott.
Harry irodájába lépve azonnal neki szegeztem a kérdést.
- Ki volt ez?
- Az egyik törzsvendégünk. - vont vállat.
- És miért voltál ennyire befeszült mellette? - kérdeztem rá.
- Szerintem egyértelmű. Nem tolerálom, ha valaki nyíltan rá van akadva a barátnőmre, mert feltűnően felkeltetted az érdeklődését, ami nála nem túl nyerő dolog.
- Miért?
- Mert nem igazán érdekli az a tény, hogy valaki foglalt vagy sem. Többször végig néztem, amint egy férjezett asszonyt visz ágyba, majd el is veszi azt a férjétől. - érdekes volt, hogy mennyire megvetette ezt a férfit és a tetteit.
- Akkor miért nem tiltod ki?
- Hidd el megtenném, ha tehetném, de sajnos az apja az apám egyik legjobb barátja és innentől kezdve azt hiszik, hogy igényt tarthatnak a helyükre a klubban.
- Eléggé elnéző volt az apád, ha engem kérdezel.
- Sajnos a régi sötét kapcsolatokat nem válogathatja meg az ember. - nem igazán értettem, hogy ezzel mire céloz. - Viszont inkább beszéljünk valami másról. Sikerült már döntened?
- Harry azt mondtad, hogy bármennyi időt kapok.
- Tudom, de eléggé fogy a türelmem, mert szeretnék veled együtt élni.
- Ne haragudj meg, de kényszerűségből nem fogok neked válaszolni. - eléggé kiakasztó volt.
- Nem akarlak kényszeríteni.
- Pedig nagyon úgy tűnik nekem.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés