2/03. - Escape from him!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sheera

Lefolyó könnyeimmel küszködtem, míg csomagolni próbáltam, de nem nagyon ment. Alig tudtam mozgásra ösztönözni magam. Miért sírsz? Letagadtam volna a választ, de tisztában voltam vele, hogy a lefolyó sós víz miért szennyezi be arcomat a felkent smink elkenődött részeivel. Mert szerettem őt és nehezemre esett meghoznom azt a lépést, amire jelen pillanatban készültem. Minden lelki erőmre szükségem volt ahhoz, hogy véghez tudjam vinni a tervemet egyáltalán. A lakásában voltam és ösztönöztem magam, hogy gyorsabb legyek. Tudom, hogy szinte azonnal utánam jött, ahogy leléptem a klubból, így bizonyára nem tart sokáig, míg ide ér. Reméltem, hogy elsőnek Louisnál fog keresni, mert akkor lesz egy kis plusz időm eltűnni. Mert egy dologban teljesen biztos voltam, ha megjelenik, nem leszek képes elhagyni. Elhatároztam magam, hogy végeztem vele és szeretném is magam tartani hozzá, de nem lenne könnyű úgy, hogy látom őt. Ismerem magam és azt, hogy mit tesz velem a puszta jelenléte. Meginogna mindenben az elhatározásom és ez most nagyon nem hiányzott volna számomra. Egyedül kell lennem, nélküle, távol tőle, amennyire ez fizikailag, csak lehetséges.

Felfoghatatlan volt számomra, hogy alig egy napja még minden felhőtlen és csodás volt közöttünk. Akkor azt hittem, hogy végre minden rendben lesz közöttünk, hogy nincsenek mér titkai előttem. Nagyot tévedtem. Legbelül szerettem volna neki megbocsájtani, de egyszerűen képtelen voltam rá, ez olyasfajta dolog volt, amit az ember már nem tud elnézni, félresöpörni és semmissé tenni. Túl sok volt és végleges. Az utolsó darabokat hajtogattam össze, amikor körülnéztem a szobában és néhány emlék megelevenedett előttem. Nem volt szabad ilyenekre gondolnom, így egyszerűen csak behúztam a bőröndömet és elindultam kifelé. Az ajtóban megtorpantam, kellett még tennem valamit. Elővettem Harry asztalából egy papírt és egy tollat és leírtam életem legnehezebb mondatát, amit valaha meg kellett fogalmaznom.

Kiköltöztem, de mostanra ezt bizonyára tudod. Nem tudok többé veled lenni, betelt a pohár. Végeztünk, Harry Styles. Ég veled.

Egy borítékba csúsztattam az utolsó hozzá intézett szavaimat és az asztalra helyeztem, látható helyre. Bármennyire is haragudtam rá, nem voltam képes búcsú nélkül itt hagyni. Kényszerítve magamat elindultam kifelé, le a lépcsőn, végig a hatalmas fehér falakkal övezett folyosón, a bejárati ajtó fekete színéig, ahol a még sötétebb éjszaka várt. Mielőtt behajtottam volna a vaskos ajtót, még magamba szívtam mindent, a lakás egész lényét, Harry illatát, ami mindenhol ott lengett körbe és körbe.

Isten veled.

***

Végig autóztam a reptérre, míg a Chicago-i  főnökömmel beszéltem telefonon, aki elintézte nekem ezt a késői gépet, hogy elmehessek vele. A kihangosítóból szólt a lomha hangja, ahogy próbált érthetően gesztikulálni, de nem nagyon ment neki. A hangszóró recsegése sem könnyítette meg a kommunikációt kettőnk között.

- Akkor holnap délben várom az irodámban Miss McCall. - recsegte, majd megszakadt a vonal, ahogy letette a készüléket.

- Oké. - fújtam ki a levegőt, míg azon töprengtem vajon jó döntést hoztam-e.

El sem hiszem, hogy alig pár óra múlva már egy másik városban leszek. Mindent elintéztek nekem, a lakást, az állás interjúkat. Nekem semmit sem kellett tennem. Gondolataim Louis felé terelődtek. Néztem a mobilomat és arra gondoltam, hogy felhívom, de ezt még sem közöltem volna vele telefonon. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán, már értesült-e arról, hogy én és Harry komolyan összebalhéztunk, így inkább amellett döntöttem, hogy írok neki egy emailt.

Kedves Louis.

Tudom, hogy ez talán váratlanul fog érni és mélységesen bánom, hogy nem búcsúzhatok el személyesen, de nem kockáztathattam meg azt, hogy esetleg összefutok vele. Kérlek értsétek meg mind a csapattal, hogy miért teszem most azt, amit teszek. Nem akartalak titeket cserben hagyni, de nem láttam más választást, el kellett menjek. De tudjátok, hogy mi örökre egy csapat leszünk. Nyerjétek meg a világversenyt, ezt kívánom nektek. Én el leszek ott, ahova megyek. Te tudod, hogy hova készülök, de kérlek senkinek ne mond el, főként ne neki. Soha többé nem akarom őt látni, annak ellenére sem, hogy pokoliak a napok nélküle. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit jelentett számomra és, hogy mennyire szerettem őt, de akkor azt is csak te értheted, hogy mit érzek most és miért teszem azt, amit teszek. Kérlek tartsd vele a kapcsolatot, tegyél meg mindent, hogy elfelejtsen és boldog legyen, nélkülem. De soha ne áruld el neki, hogy hol vagyok és mit csinálok, rendben? Nem kell válaszolnod, tudom, hogy így lesz. Sosem foglak elfelejteni téged, ahogy őt sem, de jobb lesz nekem így, nélküle. Remélem még találkozunk és egyszer talán meglátogatsz, ha megtudod nekem bocsájtani valaha azt, hogy elmenekültem. Mert tisztában vagyok vele, hogy azt teszem. Mind hiányozni fogtok, legyetek jók.

Sheera xoxo

Ui: Tényleg ne mondj neki semmit, a levelet se lássa soha. Köszönök mindent Louis, te vagy a legjobb barátom. Szeretlek.

Többszöri átfogalmazás után, végre lenyomtam a küldés gombot. Ideges voltam, hogy mi lesz a reakciója, de reménykedtem benne, hogy nem fog kiakadni. Idegességem közben megcsörrent a mobilom. Azonnal arra gondoltam, hogy Louis az, de helyette az Ő neve szerepelt a kijelzőn. Nem foglalkoztam vele, nem akartam beszélni sem vele. Még kétszer próbálkozott szinte egymás után, a harmadiknál kikapcsoltam a készüléket. Ne zaklass.

Már a reptér várójában ültem, amikor a laptopom pittyegő hangja jelezte, hogy emailt kaptam. Louis.

Drágám megértem, amit teszel. Tudok mindent, járt nálam és mindent elmesélt. Nem mondom azt, hogy helyesel cselekszel, mert nyilván nem, de ez a te döntésed és én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartom. A többiek is megfogják érteni, hogy miért léptél le. Harry nagyon szenved, amiért nem tudja, hogy mi van veled, remélem azért némi élet jelet hagytál neki magadról, mert a végén ideg összeroppanást kap. Azért remélem a címedet, majd valamilyen úton-módon megkapom, mert az kizárt dolog, hogy a szülinapomon ne igyunk együtt és különben is meg akarlak majd látogatni. Nem kell félned, ő semmiről sem fog tudni. Vigyázz magadra, szeretlek. Lou.

Megmosolyogtatott, hogy ilyenkor is a közelgő születésnapja a téma, de örültem, hogy támogat és nem neheztel rám a tetteim miatt. Sokáig nem foglalkozhattam az emailel, mert a járaton 5 perc múlva felszáll.

- Üdvözlöm. - köszöntött a pultnál a nő, aki a csekkolásokat intézte.

- Jó estét.

- Remélem kellemesen fog utazni.

Az kizárt dolog.